Sárospatak
Sárospatak jó kapcsolatokkal rendelkezett mind a Felvidék, mind a Felső-Tiszavidék felé. Rákóczi György Csejtéről telepít ide 1645-ben habánokat. A sárgás színű, vörösre égő pataki agyag kitűnő, zsíros tálföld volt. Kétféle szilkét készítettek. Az alacsonyabb pufti és a magasabb libaszilke, fél literestől egészen 5 literesig készült., melyet ételhordó edénynek vásároltak az Alföldön. A sárospataki edények készültek fehér alapszínnel is, de a jellemző a fekete alapszín volt, s erre festették ecsettel a mintákat, a szárakat, csíkokat húzták csak írókával. A fehér, vörös és zöld szín mellett előfordult egy spediális rózsaszín és egy világos szürkésbarna. A tálasedényt körbefutó, koszorúszerúű szegélyminta jellemezte, az öböl közepén kerek virág vagy virágos ágacska. A határi korsók itt is összenyomott szájúak voltak és szűrősek, de nem volt rajtuk csecs.
