Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csákvár

          Csákváron egyértelműen kimutatható a fazekasok szakosodása készítmény, de vallás szerint is. A főző- sütőedényeket készítő fazekas a tűzálló vajati földből dolgozott és református volt, szemben a szintén fazekasnak nevezett tálassal, aki katolikus volt és csak a tálföldet és a sárgaföldet használhatta. A korsósok vagy itatósok főleg parasztedényt, vászonedényt készítettek: korsót, kantát, csirkeitatót és virágcserepet. Csákvár a Dunántúl legnagyobb fazekasközpontja volt. Két edényféle volt a jellemző. Egyik a hegyesfenekű vagy gömbölyű fazék mely készült parasztfazéknak csak belül mázasan, sűrűn rovátkolt fallal és mázasan is, ez volt a csíkos fazék. Másik a lapos vagy masinás fazék, melyet takaréktűzhelyen használtak. A csákvári fazekasagyag sárgás, világos színű volt. Kívül a fazekakat általában nem mázazták, belülre sárga vagy zöld máz került. A csákvári fazekasok legjellegzetesebb középkort idéző díszítménye: az edény fehérre öntött falára szélesebb, függőleges sávokban sárga, zöld és barna mázat eresztettek. Előfordult, hogy a csíkokat keresztbe húzták és az így kialakult hálózat közeibe gurgulyával kicsi sötétbarna ágat vagy pontocskát írtak. Készítettek még kettős bögrét, vindöjt azaz zsírosbödönt, vájlingot, kacsasütőt, tarkedliszűrőt és kuglófsütőt is. Boroskancsóból készült mázatlan is, tűzálló földből, ezt Zalába, Bakonyba vitték és bormelegítésére használták. A tálasok más színeket használtak mint a fazekasok. Fehér földfesték alapon zöld, kék és mangánbarna mázat és kevés vörös földfestéket. A díszítményeket gurgulyával írták, csak a mangánbarna színhez használtak ürgefarok ecsetet. Tálak, tányérok mellett készítettek tejesköcsögöt, csalikorsót, cukortartót, varrókosárkát, kancsót, bögrét.