Fazekasmunka tűzálló agyagból
FAZEKASMUNKA TŰZÁLLÓ AGYAGBÓL
A tűzálló agyag legjelentősebb lelőhelye Gömör megye,. Ez az agyag nemcsak fazék-, valamint kályhakészítésre volt alkalmas, hanem a kohászatban béléstéglának is megfelelt. Magát az agyagot elszállították más vidékekre, évente mintegy 50 ezer mázsát.
A tót fazék valóságos fogalom volt az Alföldön. Rimaszombat központi helyzetére mutat, hogy sok helyütt rimaszombatinak nevezték a gömöri edényt. A gömöri edénnyel az első világháborúig az egész Alföldet bejárták, Szegedig, Hódmezővásárhelyig, Biharig, a Nyírségig vitték a fazékárut: szekéren, majd vagonban. Valószínű, hogy ez a széles körű edénykereskedelem a középkorból származik. A régészek által fehér kerámiának nevezett edénytípus, a gömöri edény .
A gömöri fazékedény jellegzetessége az edény vékonysága, könnyűsége, gömbölyded formája, a világos fehér szín, ezért vászonfazéknak is mondták. A vászonedény belül mázas, de kívül mázatlan. Gömbölyded a gömöri kanta is, ezt kantakocsival kemencébe lehetett tolni, hogy vizet melegítsenek benne. Kívül mázas edény is készült Gömörben.
Gömörben mintegy 30-ra tehető a fazekasfalvak száma. Fele szlovák, a dél felé eső falvak népessége magyar, négy falu vegyes nemzetiségű Az Alföldön tótnak mondták a gömöri edényt. Az 1900-as népszámlálás Gömör megyében viszonylag kevés mestert számlált,
A Nógrád megyei Gács közel van ugyan az említett vidékhez, a II. fokozatba tartozó agyagja azonban sárgás árnyalatú, nem olyan fehéres, mint a Rimaszombat környéki. A belőle készített fazék és korsó alakja is más jellegű, nem olyan hasas, mint a gömöri, sokkal karcsúbb.
Jelentős agyaglelőhelyek voltak Miskolc környékén, Diósgyőrött I. és III. fokozatú agyagot bányásztak, Tapolcán I. fokozatút.
Nagyvárad vidéke, a Sebes-Körös völgyében Rév község környéke volt Gömör után a tűzálló agyag legfontosabb lelőhelye és a tűzálló edény fő készítőhelye. határában „A tűzállósági kísérletekből kitűnt, hogy ezen agyag nagyon tűzálló, s kiállja minden észrevehető változás nélkül a legerősebb koksztüzet”
A révi fehéres vászonfazék alig különböztethető meg a gömöri, ugyancsak fehéres vászonfazéktól. A teljesen máztalan révi kanta alakja azonban már jellegzetes, vonalas díszítése sajátságos, középkori jellegű. Ugyancsak teljességgel máz nélküli a révi ivóvizes vászonkorsó, elejére két oválist festettek, a korsónak két szeme volt.
Érdekes, hogy a fazekasságáról oly híres Korond agyagja nem tartozik a jó tűzálló minőségűek közé, csupán csak IV. fokozatú., mégis az agyagot fazék készítésére használják: a fazekasok . Téglát nem készítenek. A korondi fazekasáruk a régebbi időben, de ma is igen kelendőek.
A Dunántúlon a legjobb minőségű tűzálló agyagot Csákvár környékén lelték, elsősorban Csákberényben, ahonnan az agyagot kocsiszámra adták el a herendi és a városlődi gyárnak,
Csákváron a helyi ipartársulat bérelte a bányákat, „rég idő óta” külfejtéssel művelték.
A kitűnő agyag és a nagyarányú termelés révén igen magas volt Csákváron a fazekasok száma, legmagasabb a Dunántúlon. Az agyag minősége szerint a céh több ágra szakosodott: a tűzálló agyag feldolgozására, fazékkészítésre és a nem tűzálló agyag feldolgozására, tálasmunkára, valamint a mázatlanul dolgozó korsósok vagy vörösedényesek munkájára. Kályhások is voltak Csákváron. A fazékáru vásárkörzete igen nagy volt, az egész Duna-Tisza közét ellátták tűzálló edénnyel, a Dunántúlt a Duna mentén le egészen a Dráváig. Pest népe is csákvári fazékban főzött. Csákvári fazekat használtak a Sárköz falvaiban, és cserépkályhát is hozattak Csákvárról. A csákvári vizeskorsó és a tálasedény vásárkörzete azonban szűk volt, csak Fejér megye területére szorítkozott.
